Szüleink, nagyszüleink és tanáraink emlékezéseit hallgatva már fiatalon meggyőződhettünk arról, hogy bizonyára nagy élmény lehetett a kolozsvári Marianum diákjának lenni. De vajon minek köszönhette a hajdani Marianum Római Katolikus Leánynevelő Intézet hírnevét, patináját, ki volt az intézet megálmodója, s kinek köszönhető a korban ultramodernnek számító épülete?
8. osztályos gimnazisták csoportképe az iskola udvarán (1938) forrás: wikipedia.hu
Noha napjainkban már nem középiskola, hanem a Babeș−Bolyai Tudományegyetem Filológia kara működik benne, az épület a mai napig megőrizte eredeti oktatási funkcióját. Mivel ezáltal lényegi átalakításra nem volt szükség, e folyamatosság nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az épület eredeti téralakítása, építészeti jellege, hangulata máig többnyire sértetlenül fennmaradjon. Így tehát, némi képzelőerővel és néhány korabeli fényképpel felvértezve számunkra is könnyedén kitapinthatóvá válik a Marianum hajdani világa.
Az intézmény létrejöttének hátterében egy oktatáspolitikai nyitás keresendő: 1895-től Wlassics Gyula határozatát követően ugyanis a nők számára is lehetőség nyílt az egyetemen való továbbtanulásra. Ez természetesen maga után vonta a középfokú leányoktatás iránti igény megnövekedését is. Kolozsváron, e nagy múltú oktatási hagyományokkal rendelkező városban sem volt ez másként. Az állami alapítású iskolák mellett számos felekezeti intézmény is született, a fiatal lányok egyházi neveltetésének érdekében.
Ezek közül néhány a fiatal Hirschler József plébános nevéhez köthető, aki tanulmányait Budapesten, Bécsben és Rómában folytatta. Az örök városban töltött hét év nem csak vallásos, hanem kulturális szempontból is igencsak meghatározónak bizonyult számára. Egyetemi évei alatt Róma számos antik és ókeresztény emlékéről írt tanulmányt, s az így szerzett tapasztalat, valamint a város kulturális légköre érzékeny művészetpártolóvá tette.
A polgári leányiskola működtetését Hirschler kiemelkedően fontosnak tartotta mivel az elemi osztályok végeztével a katolikus leányoknak nem volt más lehetősége katolikus iskolában tovább tanulni. Az intézmény otthonaként kezdetben a Ferenc József úti Schütz-iskola szolgált, melyet azonban rövidesen kinőtt. A római katolikus iskolaszék ezért 1910-ben egy új, sokkal tágasabb iskola megépítésébe kezdett. Ez az az épület, amit ma is ismerünk.
Hirschler plébános elképzelése nagyvonalú és igényes volt. A Ferenc József út közepén egy impozáns, a kor igényeinek megfelelő és a technikai vívmányokkal lépést tartó iskolát képzelt el annak érdekében, hogy semmi se akadályozhassa az intézményben folyó minőségi oktatást. Az épületegyüttes megtervezésével a Budapesten tevékenykedő Hübner Jenő műépítészt bízták meg. Hübner Székesfehérváron született, egyetemi tanulmányait Bécsben folytatta, majd innen visszatérve a kor egyik sztárépítészének, Alpár Ignácnak az irodájában tevékenykedett. Az erdélyiek számára neve talán nem cseng annyira ismerősen, hiszen épületeinek nagy része a mai Magyarország területén áll. Ilyen az elegáns győri városháza, a székesfehérvári Árpád-fürdő kecses épülete, számos kórház és lakóház. A Marianum egy viszonylag késői, kiforrott munkája, melyre a részletekre irányuló figyelem, ötletes megoldások, valamint az észszerűség követelményeinek figyelembevétele jellemző.
Az épület maga és annak környezete is elég árulkodó, falait, tereit, udvarát végigpásztázva könnyedén kitapinthatóvá válik a Marianum által képviselt értékrend.
Az enyhén komor főhomlokzat előtt egy barátságos előudvar áll, melyben hajdanán két szökőkút is működött. Az épület mögött, a hosszúkás teleknek köszönhetően egy tágas iskolaudvar kapott helyet, melyet télen jégpályává alakítottak. A növendékek azonban télen sem fagyoskodtak: a testnevelés órákat egy vegyes funkciójú tágas térben, a tornateremként, díszteremként és imateremként egyaránt szolgáló multifunkcionális teremben tartották. A szerepek ez a fajta csoportosítása nem volt újszerű a korban, számos iskola építésekor alkalmazták ez a módszert helytakarékosság céljából. A Marianum esetén az imatermi funkció számít egyedinek, mely egyértelműen az egyházi jellegből adódik. Szintén az egyházi jelleg tette szükségessé a nővérek kisebb méretű kápolnáját.
A galériáért kattints a képre!
Itt megtekinthető néhány terem berendezése.
A földszinten és az első emeleten hajdani tantermekre, szertárakra, irodákra, nappali termekre, illetve az iskolanővérek lakótereire bukkanhatunk. Egy szinttel fönnebb, a második emeleten, hálótermeket és ebédlőket alakítottak ki a bentlakó diáklányok számára, melyeket később szintén tantermekké alakítottak. Az intézmény leánynevelő voltáról leginkább az egyik alagsori szolgálati tér árulkodott: a kamrák, fürdő- és mosóhelyiségek mellett egy nagy méretű konyha található, melyet úgy méreteztek, hogy elég nagy számú diákot is be tudjon fogadni. A háztartási tagozat diákjait ugyanis egyebek mellet a főzés rejtelmeibe is bevezették.
Az épület berendezésének egy része helyi mesterek nevéhez köthető, s szintén az innovativitás jellemezte őket. A Bak Bálint és Sándor kolozsvári mesterek által készített iskolapadok például, melyek dr. Riegler Gusztáv orvos, egyetemi tanár szabadalmát képzeték, olyan nagy sikert arattak, hogy a drezdai tanszerkiállításon kitüntetésben részesültek, s mint ahogyan az a korabeli sajtóból kiderül,
„tanügyi körökben olyan tetszésre találtak, hogy a legtöbb tanintézet (…) ilyen padokat (szerzett be)”
A nagy szenzációt valószínűleg a külön mozgatható olvasólapok illetve a gyermekek életkorához való igazodás jelentette, ami ebben a korban még korántsem számított egyértelműnek.
A berendezéshez hasonlóan a belső terek is mindenekelőtt az észszerűség követelményeinek felelnek meg. A belső dekoráció visszafogott, s az építész egyedi, konzervatívabb szecessziós stílusa jellemzi akárcsak az épület külső megjelenését. A figyelmes sétáló azonban az udvaron és a folyosókon járva-kelve észrevehet néhány kedves részletet: a lépcsősorok korlátait stilizált emberi arcok díszítik, az udvarra néző homlokzaton pedig különböző szörnyalakok és stukkóbaglyok láthatók.
