A kolozsvári szecessziós művészet kapcsán általában inkább építészeti emlékek jutnak először eszünbe. Városunkban van azonban néhány olyan rejtett iparművészeti  kincs, amely bátran megállja a helyét a legszebb palotákhoz viszonyítva is. A kolozsvári közönség a 8. KMN alkalmával a Megszínesített napfény című kiállítás keretében is láthatta a világhírű Róth Miksa császári és királyi üvegfestő és mozaikkészítő számos nagyszerű munkáját, köztük azokat is, amelyek a Karolina Kórház egykori ravatalozóját díszítik.

Róth Miksa és munkatársai, a kolozsvári Párka képével. A fotó 1900-ban készüt, Róth Miksa Kender utca műtermének udvarán. Ide kattintva egy cikket is el lehet olvasni a művész kalandos sorsú alkotásairól.

Az európai művészet korábbi történetében a festett üvegablakok többnyire egyházi épületek díszeiként szolgáltak, gondoljunk csak a gótika korának színpompás, mérműves templomablakaira. Az üvegfestészet feltámasztója a 19. században elterjedő historizmus múltba forduló divatja volt, magyarországi viszonylatban azonban a szecesszió jelentette az üvegművesség virágkorát. Ez a stílus tág teret biztosított az alkalmazott művészetek kibontakozásának, melyek a világi épületeket is elkezdik belakni: a homlokzatok, lépcsőházak, belső terek járulékos részévé válnak a mozaikok, kovácsoltvas elemek és a festett üvegablakok. A szakrális épületeket – a korábbi századok gyakorlatához hasonlóan – szinte „kötelezően” festett ablakokkal látták el. Ez a tendencia megfigyelhető a vallásos élet szolgálatába állított legkülönbözőbb épülettípusokon: templomok, síremlékek, kápolnák, mauzóleumok, és ravatalozók esetében is.

Róth Miksa, az üvegfestészetet díszítőművészetnek tartotta, ezért úgy vélte, hogy annak illeszkednie kell az épület stílusához és rendeltetéséhez. A Karolina Kórház ravatalozójának üvegablakai ennek megfelelően az emberi élet végének, illetve a lélek halál utáni útjának kérdéskörét dolgozzák fel. Stílus tekintetében azonban az épület historizáló szolidságán túllépve, sokkal könnyedebb, szecessziós felfogást tükröznek.

A térbe lépő szemlélő először a Párkát tekinti meg. Az antik görög-római mitológiából jól ismert sorsistennők – Klóthó, Lakheszisz és Atroposz – azok akik megfonják, kimérik, majd elvágják az emberi élet fonalát. Ezen az ábrázoláson Lakheszisz angyalszerű alakját láthatjuk. Hullámzó hajkoronáját napkorong szerű díszítés veszi körül, testét geometrikus, illetve hullámvonalakból álló motívumok díszítik.

Róth Miksa, üvegfestő és mozaikművész

Vele átellenben egy, a keresztény kultúrkört képviselő paradicsomábrázolást láthatunk. A kép középpontjában egy tüzes serleg látható, melynek gomolygó füstje a föld fele kanyarog, az emberi élet végét jelképezve. A kép előterében gyümölcsfák és bokrok jelennek meg, melyek a paradicsomábrázolások gyakran előforduló kellékei. A háttérben egy sziklás partvonal és egy folyóvíz, minden bizonnyal a paradicsomi folyók jelképe bontakozik ki, fölötte pedig a mozdulatlan égbolt.

A munkák művészettörténeti jelentőségét az újszerű Tiffany-üveg használata mellett jól mutatja, hogy a Párka ezüst érmet szerzett az 1900-as párizsi világkiállításon, emellett pedig kiállították egy torinói és egy szentpétervári tárlaton is. Hosszú évtizedekig ez volt az utolsó információ, amit az ablakokról tudni véltünk. Az impériumváltást követően a ravatalozót ortodox kápolnává alakították, ezért egy időre az épülettel együtt díszítése is kikerült a köztudatból. Az átalakítás során azonban szerencsére – feltehetően az átalakító szépérzékének hála – nem esett bántódásuk.

Ha valakinek felkeltettük az érdeklődését, azt is eláruljuk merre érdemes az épületet keresni: a Béke tértől jobbra, a Trefort, avagy jelenlegi nevén Victor Babeș utcán elég bő száz métert sétálni ahhoz, hogy jobbra, az első sarok után felfedezhessük a kis kápolnát, mely e két nagyszerű munkának otthont ad.

Szintén Róth Miksa nevéhez köthető a kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank épületének díszítése, mely sajnos nem látogatható, de az idei Kolozsvári Magyar Napokon megnyitotta kapuit a nagyközönségnek. Aki lemaradt, nézze meg a Transindex képeit (mi innen választottuk a borítóképet) vagy tekintse meg ezt a videót.