A forradalom színterei. Az 1989-es események Kolozsváron.

A csípős, téli időjárás általában nem kedvez a tüntetéseknek, a hideg miatt a legtöbbször rövid idő után megadja magát a tömeg. 29 évvel ezelőtt, 1989. december 21-én délután azonban szokatlanul meleg volt Kolozsváron.

A temesvári események híre városunkba eleinte fű alatt jutott el, december 21-ére azonban a bukaresti fejlemények hatására Kolozsváron is megmozdulások szerveződtek. A forradalom központi színtere a Főtér volt, s a tüntetők négy fő irányból, a város fontosabb útvonalain keresztül özönlöttek a központ irányába. A tömegek már a lakó- és gyártelepeken összeverbuválódtak, a katonaság pedig igyekezett az előrehaladásukat megakadályozni.

Időrendi szempontból legkorábban a kolozsvári gyártelepen indult meg a mozgolódás. A nehézgépgyár dolgozói a reggeli váltás lejárta után a gyár épülete előtt kezdtek el gyülekezni. Innen gyalogszerrel, jelmondatokat skandálva jutottak el az Astoria szállóig, ahol egy 60 katonából álló szakasz állta útjukat.

A Monostoron kezdetben a Kálváriánál gyülekeztek az emberek. A tüntetők a tömbházak között jelszavakat skandálva 2-3000 fős tömeget csődítettek össze, mely a Monostori úton lefele haladva indult el a központ irányba. A sörgyárnál is egy katonai alakulat állta el a tüntetők útját, de a demonstrálók nem adták fel egykönnyen: az este folyamán 6 és 10 óra között több csapat is alakult a város ezen fertáján.

Tankok gyülekeznek az Astoriánál. Fotó: George Mureșan

Nem sokkal a déli órákat követően az emberek a főtéren is gyülekezni kezdtek, s a többi tüntetőre várva különböző jelmondatokat skandáltak, mint: „Szabadság-szabadság”, „Ceaușescu – cipőt akarunk a bőréből”, „Nem vagyunk huligánok!”, „Le a diktatúrával!”. Rövidesen itt is feltűnt a katonaság: többségük a Continental szálló fele tartott, a könyvüzlet és az utazási iroda közötti útkereszteződésben álltak meg. A tömeg ennek ellenére tovább skandált, mire a katonák parancsnoka figyelmeztetőleg rájuk kiabált, mondván „Oszoljatok, különben lövünk!”. Ekkor néhány fiatal férfi – közöttük Călin Nemeș színész és Lucian Matiș festő – kinyilvánította a Temesvárral való szolidaritását, kiállt az útra néhány méterre a katonáktól és Dando Carp kapitánytól, s meztelen felsőtesttel ezt kiáltották: „Lőjetek, azért vannak fegyvereitek, hogy a népbe lőjetek!”. Matiș halálos sérüléseket szenvedett. Nemeș ezután a kapitány elé vetette magát, mire az ő combját is golyótalálat érte. A tüntetők nagy része ekkor riadtan szétszóródott, csak a halottak és a sebesültek maradtak az úton.

Fotó: Eugen Moritz

December 22-én azokon a helyszíneken, ahol az előző nap a tüntetőket lelőtték, több tíz gyertyát gyújtottak az emberek az elhunytak emlékére.

Fotó: Eugen Moritz

Az egyetemi könyvesbolt előtti járdaszakaszon több száz gyertya gyúlt az áldozatok emlékére. Ezt követően a könyvesbolt kirakatából kipakolták a „Kárpátok Géniuszának” könyveit, s ott helyben el is égették őket, a kirakat üvegére pedig kiírták: „A művek elégtek, a kirakatot megtartjuk.”

Noha a fegyverek ropogása nem ült el egyből az incidenseket követően, karácsony éjjele mégis tartogatott néhány meghitt pillanatot: a főtéren egy zenész tangóharmonikán a Csendes éjt játszodta, a járókelők pedig nemzeti hovatartozástól eltekintve saját anyanyelvükön, ki románul, ki magyarul, ki németül csatlakozott a közös énekléshez.

Manapság a főtéren sétálva a kollektív történelmi emlékezés két példáját is észrevehetjük. Az egyetemi könyvesbolt falán emléktábla jegyzi mindazok nevét, akik a szabadságért életüket vesztették ezen az utcasarkon. A könyvesbolttal átellenben, a Rhédey-ház előtti járdaszakaszon a Forradalmárok emlékműve áll. Liviu Mocan szobrászművész alkotása hét szimbolikus emberalakkal állít emléket a forradalom során elhunyt kolozsvári civileknek.