A Szent Mihály-templom évszázadai

Kolozsvár látképének ikonikus eleme, jelentős történelmi események helyszíne, mondhatni máig is amolyan kolozsvári axis mundi: a templom, mely mintegy hét évszázada tanúja, részese a kolozsvári mindennapoknak, végre megújul.

Egy ilyen hatalmas műemlék felújítása nem kis feladat elé állítja a felújítást végző, és az azt felügyelő szakembereket. A szakrális tér és környezete építőterületté változik, melyre szigorú szabályozások vonatkoznak. Mindezek ellenére – mindannyiunk örömére – a Szent Mihály-templom augusztus 6-ával kezdődően még nem zárja be teljesen kapuit, lehetőséget biztosítva arra, hogy a főtérre ellátogatva a templomnak olyan részleteit is felfedezzük, amelyek mellett talán hosszú éveken keresztül elsuhantunk. A következőkben lássuk tehát, miért érdemes a rendelkezésünkre álló időt kihasználva misén kívül is ellátogatni a Szent Mihály-templomba.

Noha építésének pontos kezdete máig sincs tisztázva, az bizonyos, hogy összefüggésbe hozható Károly Róbert 1316-ban kibocsájtott kiváltságlevelével, mely különféle privilégiumokat adományozott a városnak.

A gótikus templomot a város önerőből építette fel, emiatt befejezése lassan, több fázisban haladt, több mint egy évszázadot vett igénybe. Összehasonlításképpen, a farkas utcai templom, mely Mátyás király bőkezű támogatásának segítségével épült, mindössze másfél évtized alatt készült el.  A hosszú építési idővel magyarázhatóak a templom egyenetlenségei: a szentély aránytalanul kis mérete, a díszítőelemek összefüggésének hiánya. Az ablakok helyenként szélesek, máshol keskenyebbek, a nyeregtető alatt végigfutó fríz változatos mintázatú, s a főbejárat is szembetűnően asszimetrikus elhelyezésű. Sőt még a templom szerkezete is átalakult menet közben. Az eredetileg tervezett bazilikális rendszerű alaprajzról menet közben lemondtak, s helyette egy tágasabb, a korban divatos csarnok rendszerű belső tér épült. A templom befejezésének idejéről már többet tudunk: a főbejárattól délre található gótikus minuszkulás feliratrészlet a hosszház 1444-es befejezéséről tudósít.

A gótikus minuszkulás felirat a templom főbejáratának déli oldalán az építkezés befejezéséről tudósít. A szerző felvétele.

A Szent Mihály-templom tornyai

A templom az idők során több toronnyal is büszkélkedhetett, melyekre azonban többnyire sanyarú sors várt. Eredeti gótikus tornyát, noha a XVII. század végén el is pusztította egy nagyobb tűzvész, bizonyára mindenki ismeri Georg Hoefnagel Kolozsvárt ábrázoló metszetéről. Az elbontott tornyot, a XVIII. század közepén egy hagymakupolás barokk toronnyal helyettesítették, mely azonban szintén rövid életű volt. Húsz évvel elkészülte után villámcsapás és földrengés pusztította el, így az egyház hosszú évtizedekig torony nélkül állt. A ma is álló neogótikus torony tehát, bármily jól is leplezi fiatalságát, nem egykorú a templom hosszházával. Építése 1837 és 1859 között zajlott, tehát mindössze másfél évszázada áll, de reményeink szerint nem jut elődeinek sorsára.

A kapuk

Noha manapság mindössze egy kapuja van használatban, mindenképp érdemes az északi és a déli mellékkapukat is szemügyre venni (az egyiknek mindössze néhány részlete látható a torony takarásában), hisz a kőfaragómunka részletei érdekesebbek és látványosabbak a főbejáraténál. Nem hiába fotózkodnak itt előszeretettel az ifjú házasok. A fenyőfák hűs árnyékában megbújó kapuk a kassai Szent Erzsébet-templom illetve a brassói és a segesvári plébániatemplomok bejárataival hozhatók rokonságba. Valószínűleg ugyanazok a kőfaragók vándoroltak egyik városból a másikba, magukkal hozva bizonyos szerkezeti- és részletmegoldásokat.

A galériáért kattints a képre! A szerző felvételei.

A főkapun sem érdemes azonban csak úgy átsétálni. A figyelmes szemlélő itt is felfedezhet néhány érdekességet és furcsaságot.

A galériáért kattints a képre! A szerző felvételei.

Egyből szembetűnik különös, asszimetrikus elhelyezése, melyre vonatkozóan több elképzelés is született. Lehetséges, hogy a kaput eredetileg nem is ide szánták, s emiatt aránytalan pozíciója. Más elképzelések szerint az orgonakarzatra vezető lépcsőnek kellett délen helyet szorítani, emiatt tolódott a kapu északra. Elkészülte még a hosszház 1444-es befejezése előttre tehető, Zsigmond király egyesített cseh-magyar-német címere uralkodásának utolsó szakaszára, az 1419 és 1437 közötti évekre datálja. A megcsonkított kétfejű sasos címer, melynek jóformán csak teste és karmai látszanak már, szintén ezt igazolja, hisz mi másért távolították volna el felső részét, mint Szent Mihály arkangyal domborművének utólagos elhelyezése okán?

Ha többre vagy kíváncsi, olvasd el a Szent Mihály-templomról szóló másik két cikkünket is itt és itt.

Vélemény, hozzászólás?

sixty one + = 67

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .