A régmúlt cirkuszok világa ma már csak újságcikkek, leírások, különböző rajzok alapján képzelhető el. De a piros sátor ma is hordozza egy különleges, a megszokottól eltérő világ képzetét, ahol csodákat látni. Lássuk hát, hogy mikor kezdődött ez a bűvölet és milyen artisták fordultak meg 100 évvel ezelőtt Kolozsváron.
Philip Astley a 18. század második felében állította össze az első, mai értelemben modernnek mondott cirkuszi előadást. Egy londoni amfiteátrumban akrobaták és bohócok kíséretében lovastrükköket mutatott be. Mindezek addig is léteztek, de az 1770-es évekig senki sem kapcsolta ezeket egyetlen előadásba. Sikere abban is rejlett, hogy az emberek egyre inkább szórakoztató előadásokat szerettek volna látni, a színházak pedig már nem tudtak megélni csupán nemesi támogatásból, így bővítettek a kínálaton. A zsonglőrök, kötéltáncosok, akrobaták és pantomimesek előadásai voltak a legnépszerűbbek. Astley ezeket kiegészítette még a lovas mutatványokkal, létrehozva egy új szórakoztatóipari ágat – a cirkuszt.
Philip Astley londoni amfiteátruma. (Wikipedia)
Azt nem tudjuk, hogy Kolozsváron mikor volt az első cirkuszi előadás, de az 1800-as évek második felétől folyamatosan beszámoltak róluk a lapok.
„Aranyfüstös világ készül leszállni hozzánk… cirkusz jön a nyáron a városba. Tüsszögő lovak, lenge szoknyájú és erkölcsű rózsaszín csillagok, tűz, vas, kaucsuk királyok” – kezdődött a beszámoló 1889-ben. Akik a forró júniusi és júliusi hónapokat Kolozsváron kényszerültek tölteni a volt Bocskai és Hunyadi-téren, vagy ahogyan akkor nevezték, a Trencsin téren szórakozhattak. Ekkor még nem volt felépítve sem a színház, sem az ortodox katedrális épülete. A hely alkalmas volt arra, hogy a cirkuszok felhúzzák sátraikat, és az előadásokra összegyűlt tömeg is elfért egymás mellett.
A várfalakon kívüli tér sok nevet viselt, a képeslap már EMKE-térnek említi, de viselte a Bocskai-tér elnevezést is, volt Hitler, Malinovszkij marsall és Győzelem tér is. Ma Avram Iancu térként emlegetik. (Központi Egyetemi Könyvtár)
A Sétatér volt a cirkuszisták másik kedvelt helye, ahol hetekig sátrat vertek. A bemutatóikról túl sokat nem tudunk, de ritkaságszámba ment, ha egy bohóc magyarul is tudott, így ezt mindig külön kihangsúlyozták a lapokban. A mutatványok folyamatosan kiegészültek, különleges állatokkal, vagy akár vidámparki elemekkel is. Kolozsvárnak nem volt kiépített vidámparkja, viszont a 19. század végén Farkas Sándor vállalkozó felállított egy ringlispilt, azaz körhintát. Ezt is először a Sétatéren próbálhatták ki, a leírások alapján csinos lovacskái voltak és önműködő zenekészüléke.
Valószínűleg hasonló körhinta volt Kolozsváron is az 1920-as évek végén. (Fortepan.hu/Jurányi Attila)
Az elkövetkező évtizedekben azonban Farkas Sándor többször is összetűzésbe került az ide érkező cirkuszokkal. Az 1920-as években a Postapalota mögötti térre szerelhette fel körhintáját, de a cirkuszoknak is ez a hely volt kijelölve. Egyik nyáron tettlegességig fajultak a dolgok: a cirkusz igazgatója és Farkas Sándor összevesztek, mivel az utóbbi nem akarta hátrébb vinni körhintáját, azzal érvelve, hogy „az ő művészete is ér annyit mint a cirkusz.” Az igazgató erre megbízta embereit, hogy ássák ki a körhintát, de amikor kiemelték a szerkezetet el is ejtették, ami ennek megrongálódását eredményezte. Végül a város vezetősége azt találta ki, hogy költözzenek vagy a Tisztivelő-telepre, vagy a Szamoshoz közeli Dalos/Cobzarilor utcában a körhintájukkal.
A vállalkozót elkeserítette ez a döntés, aki úgy élte meg, mintha a külvárosba telepítenék ki – „Hát történhetnék ilyesmi Bécsben, hogy az öreg Pratert máshova helyezzék el? – tette fel a kérdést a vele készült cikkben. A Posta mögött a cirkusz végül nyugodtan bemutathatta előadásait: voltak fürge lovak, az egyik kis sátorban Mária gondolatolvasónő várta klienseit, egyet viszont hiányoltak – medve nem volt.
