Skip to main content

Az idei húsvét biztosan olyan lesz, amelye évtizedek múlva is pontosan emlékezni fogunk: nincs rokonlátogatás, elmarad a locsolás, a templomok üresen állnak. Mindent otthonról próbálunk megélni és megoldani: online követjük a szentmisét vagy istentiszteletet, képekről csodáljuk meg ismerőseink díszes pirostojásait. Az ünnepi ebéd elkészítéséhez szükséges alapanyagok megvásárlása is applikáción keresztül történik, vagy pedig éppen csak a legközelebbi boltba megyünk ki, szigorúan listával, és 15 perc alatt egy hétre elegendő élelmiszert veszünk meg. Az elmaradt nagybevásárlás pótlása képpen összegyűjtöttük, hogy miket vehettek százötven évvel ezelőtt a húsvétra készülődő kolozsváriak. Nézzünk hát szét a múltbéli boltokban, üzletekben! Ráadásul így költekezni sem tudunk, de azért egy-két ötletet, történetet hazavihetünk.

A válogatás részét képező reklámok, cikkek két napilapban, az Ellenzékben és a Magyar Polgárban jelentek meg, az Arcanumon több évfolyam is elérhető ezekből, és április 16-ig előfizetés nélkül böngészhetőek!

Megfigyelhető, hogy az 1870-es években még kevés reklámot találunk a kolozsvári lapokban, amelyek pedig megjelentek rövidek, ritkán használtak grafikai elemeket, csak a változó tipográfia, a kövér és félkövér vastagságú betűk irányították az olvasó figyelmét. A későbbiek már jóval hosszabb szövegben mutatták be egy-egy üzlet kínálatát, díszes keretet kaptak, és megjelentek a termékekre utaló rajzok is. A húsvéti reklámok két csoportból kerültek ki: az élelmiszer- és a pipereboltok tulajdonosai jelezték a lapok olvasóinak, hogy milyen újdonságokat kínálnak ebben az időszakban.

Kezdjük nézelődésünket a díszműkereskedéseknél: friss kölni vizet, azaz a ma is kapható Kölnisch Wasser No. 4711 illatszert, Bányai Literati Károly Belmonostor/Memorandumului utcai boltjából lehetett beszerezni. Az épület ma is áll, de földszintjén pékség és cukrászda működik, a belső udvarán elhelyezett emléktábla azonban napjainkig emlékeztet az egykori tulajdonosra. A gyógyszerész végzettségű kereskedő díszműüzletében volt papír, író- és rajzeszköz, porcelán- és üvegtárgy, gyerekjáték, miegymás. De mindenképp az illatszerek jelentették a különlegességeket, mert ezek között saját készítményeit is árulta, amelyeket világkiállításokon is bemutatott. Parfümjeire Londonban kitüntetést kapott, és volt a párizsi és bécsi kiállításokon is. A hazai elismerések sem maradtak el, 1872-ben a kecskeméti országos iparműkiállításon arany oklevéllel tüntették ki.

A Belmonsotor/Memorandumului 24. szám alatti házban lakott Bányai L. Károly, minden valószínűséggel itt volt pipereboltja is. (Google utcakép, 2019)

„Húsvéti öntözők, illatszerek, minden minőségű szappanok és toilette-cikkek” Ormós Ferenc díszes főtéri boltjában is voltak. A korszakban divatos húsvéti öntözők vagy fecskendők célja az volt, hogy megvicceljék velük a lányokat. Ezeket gondosan elrejtették a nyakravalóban, gyűrűben, virágcsokorban, megnyomva pedig illatos vizet lehetett fecskendezni a mit sem sejtő hölgyre. Ormós Ferenc boltját Csapó Sándortól vette át, ahogyan az a reklámban is olvasható. A fiatalon meghalt kereskedővel Ormós rokonságban állt, ugyanis feleségeik testvérek voltak. Ormós és Csapó is egy-egy Stein lánnyal házasodott össze, ők az Erdély-szerte ismert Stein János könyvkereskedő gyerekei voltak. A bolt többször is új helyre költözött, de amikor Ormós átvette, már a Főtér északi felén, a régi lábas-háznak nevezett, ma már nem álló épületben működött.

Veress Ferenc 1860-as évek végén készült fényképén jól látszik a Főtér északi házsora, a járdára kinyúló, árkádos házat nevezték lábasháznak. További érdekesség, hogy Veress Ferenc felesége, Jozefa is Stein lány volt, így ők is rokonok voltak Ormóssal és Csapóval. (Fotó: Képkönyvtár)

Az illatszerek után térjünk át az élelmiszerekre, hiszen úgy illett, hogy húsvét vasárnapján kellően díszes ebédre gyűljön össze a család, valamint a hétfőn érkező locsolókat is el kellett kápráztatni. Pirostojást az 1870-es évek első felében özv. Ulrich Józsefné és fiai cukrászdájából lehetett beszerezni. A híres tűzijátékkészítő mesterről korábbi bejegyzésünkben már írtunk. Halála után feleségére maradt a bolt fenntartása és úgy tűnik, hogy a megmaradt tűzijátékok eladása is.

Szintén a Főtéren maradva, a plébánia mellett működő Tauffer cukrászdában és kávéházban ugyancsak volt pirostojás. Tauffer János csemege-tárnak is reklámozta üzletét, ahol finom pozsonyi mákos és diós kiflik, tepertyűs pogácsák, bécsi gyümölcskenyér, indiai pánkó, kuglófok, kalácsok, kompótok, ízek mind kaphatók voltak. Sőt, likőrök is! Ezeknek is nagy választékából válogathattak a kolozsvári polgárok, a rózsa, ananász és krémlikőr mellett még curaçao is volt.

Úgy tűnik, hogy az 1880-as években megjelentek nálunk is a különböző színű tojásfestékek. Csíki Lukács üzletében is, amelyet a Pataki–Teleki-házban rendezett be, volt tojásfesték, de árult még fűszereket, lisztet, ásványvizet és kávét is. A tojásfestékek, szintén korabeli beszámoló szerint, nem voltak mindig veszélytelenek: az anilin alapú piros festékek mérgezést okozhattak. Csak remélni tudjuk, hogy Csíki Lukács nem ilyet árult.

A Pataki–Teleki-ház, itt működött Csíki Lukács élelmiszerboltja. A 19. században az épület két szintes volt csak, a felső emeleteket az 1950-es évek végén emelték. (Google utcakép, 2018)

Az ünnepi asztalnak akkor is elmaradhatatlan eleme volt a bor. Ha nem volt házi készítésű, akkor J. B. Misselbacher kereskedéséből beszerzhetőek voltak a legnemesebb erdélyi nedűk. A borkereskedőnek szinte minden nagyobb városban volt boltja, reklámjai pedig évekig megjelentek a lapokban. Az általuk forgalmazott borok minőségére vonatkozó utalásokat nem találtunk, azonban a borhamisítás általános gyakorlat volt, főleg a külföldről hozott italoknál.

Nagyjából ilyen választéka volt másfél évszázada egy kolozsvári polgárnak, a húsvéti készülődéshez pedig szinte mindent beszerezhetett a főtéri boltokból. Amikor újra szabad lesz sétálni, nézzük meg új szemszögből a központ házsorait, keressük a világkiállításon részt vett illatszerész, a tűzijátékkészítő cukrász, a tojsáfestékárus történeteit! Addig is, boldog húsvétot!

Aki többre kíváncsi:

Borítókép: Tolnai Világlapja, 1913.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .