A kávéházba járás és a kávézás mára a mindennapjaink része lett. Arról korábbi cikkünkben meséltünk, hogy mikor is kezdtek az emberek kávét fogyasztani, mikor nyíltak az első kávéházak Európában, s honnan küldte haza Teleki Pál a kávéscsészéket. Kolozsváron a korabeli szabályozások megkülönböztettek kávéméréseket és kávéházakat, ezekről ebben a cikkben lehet részletesen olvasni. A legjobb kávéházakról is szóltunk már. Aki nem hallott még a Kikakerről, mindenképp olvassa el ezt a cikket is.

Mind közül azomban a legelegánsabb minden kétséget kizáróan a New York szállóban működő kávézó volt.

A New York szálló (vagy Continental, ahogy egyesek ismerhették) helyén, vagyis a Főtér dél-nyugati sarkán már korábban is egy fogadó állt, viszont az 19. század végére már úgy tűnt, a klasszicista stílusú, egyemeletes épület nem tudja kielégíteni a kolozsváriak és a városba érkezők igényeit. Az új épületet Pákei Lajos, a város elismert főépítésze tervezte, akinek olyan munkái, mint az unitárius kollégium (mai János Zsigmond Unitárius Kollégium), az Ipariskola (ma a Műszaki Egyetem épülete) vagy a sétatéri korcsolyapavilon és kioszk mai napig erősen meghatározzák a város képét. Az építtető báró Horváth-Inczédy Ödönné Rhédey Johanna volt, az első bérlő pedig Budapestről érkezett. A Steuer és Gálos cég magával hozta a magyar főváros elegáns New York-palotájából az NY monogramos berendezési tárgyakat, tányérokat, étkészletet, ami minden bizonnyal a névválasztást is meghatározta. Lackó Géza szerint „kutya nem ejtette nyujorknak”, mindenki Nyehónak vagy Nyevijorknak nevezte az új helyet.

Pákei Lajos, a New York szálló tervezőjének, Kolozsvár főépítészének a fényképe.

A megnyitást karácsony előtti napra, 1895. december 23-ára időzítették. Az ezt megelőző este a város előljáróit és a sajtó képviselőit egy bejárásra hívták meg. Az elismerő szavak nem maradtak el: „A régi Nemzeti Szálló helyén egy nem csak büszke, de szép palota emelkedik, a legnemesebb barokk stílben, díszére Kolozsvár városának és az erdélyi részeknek. Egy költemény ez a remek épület, melyet az építészek, a szakértők elragadtatással szemlélnek. E szép épületet hozzá méltó módon rendezték be ritka fénnyel, kényelemmel és ízléssel Steuer és Gálos, a New York szálló (és kávéház, étterem) bérlői. […] A nagy társaság apróra megnézte az épület berendezését és egyszeriben el volt ragadtatva. Amit a modern nagyvárosi kényelem, ízlés bemutatni képes a szállodai berendezés, a vendéglői és kávéházi dísz tekintetében, azt itt mind alkalmazva látjuk a legnagyobb szerencsével. Az épületről magáról, mely Pákei Lajosnak, a tervezőnek örök emléket emelt Kolozsvárt s nevét a magyar műépítészet történetébe beiktatta, részletesebben szólunk külön. Ez épület nagy nyereség Kolozsvárra és valóban elismerés illeti az épület áldozatkész tulajdonosát, ki nem silány bérpalotát, hanem Kolozsvár díszére szolgáló remek díszépületet, művészi beccsel bíró palotát emeltetett. Ez az, ami a tegnapi estét oly impozánssá és ünnepélyessé tette, továbbá az, hogy a bérlők, kik ismert fővárosi szolid emberek, e nagyszerű épülethez méltó berendezést létesítettek.”

A New York kávéház belseje az 1940-41-es években. A zongora mellett ütőhangszerek is láthatóak.

Az szálló nem csak szobákat kínált a pihenni vágyóknak, sokkal több funkciót ellátott. A földszinten kávéház, vendéglő, cukrászat, utcai sörmérő és bufett működött. A kávéházban áttört, oszlopos válaszfalakkal több helyiséget különítettek el: volt két olvasó-, egy biliárd- és egy játékterem is. Az étterembe a kávéházból is át lehetett menni, de egyenesen az utcáról is besétálhattak a járókelők. Ennek a helyiségnek az érdekessége az üvegtető volt, melyet egy szerkezet segítségével szét lehetett tolni. Az intimebb összejövetelek számára egy kis étkező is rendelkezésre állt. Természetesen öltöző és toilette-ek, valamint pincérhelyiség is tartoztak ezekhez. Kedves részlet, hogy a hotelt ismertető cikkszerző külön kiemeli a konyha modern felszereltségét, „melynek megtekintése előre láthatólag sok élvezetet nyújt gazdasszonyainknak.”

A város első pillantásra megszerette az új épületet: „A meghívott nagy közönség a hotel összes helyiségeit gyönyörködve szemlélte meg és valóban az a büszke, de jogos tudat szállotta meg, hogy e pompás hotel versenyez kényelem, csinosság és díszesség tekintetében bármely világvárosi hotellel.” Kolozsvár szíve lett, ahol szívesen időzött utazó és városbéli egyaránt. Laczkó Géza az 1971-ben kiadott Királyhágó című művében a New York „lakóiról” is megemlékezik: „a szállóban átmeneti vigécek laktak, az étteremben cigány játszott, s az előkelőségek vacsoráztak és dorbézoltak, itt zajlottak le a híres »köri bál«-ok a helybeli egyetem jogászkörének rendezésében, a kávéházban átutazó zsidók alsóztak, urak tarokkoztak, újságírók, színészek veszekedtek, s itt szoktak elcsattanni a szenzációs becsületbeli pofonok, mert itt volt a nyilvánosság, fórum, agóra, itt lakott a Közvélemény.”

A New York szálló sok kolozsvári képeslapon megjelenik. Ékessége lett a város főterének.

A kávézó és a szálloda sokkal több volt a városiak számára. Nagyon sok bált szerveztek itt a farsangi időszakban, de festménykiállításokat is tartottak a nagyobb termekben. Sőt, még filmet is forgattak a patinás épületben! Ez viszont egy másik történet.

Felhasznált irodalom és források:

Kolozsvár, 9. évf. 295. sz. 1895.12.23. 2.

Lackó Géza: Királyhágó. Budapest, 1971.

A cikk megjelenését a Communitas Alapítvány támogatta.