[vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
Az erdőben, a kertekben, a házak között, az aszfaltozott utcákon, tenyérnyi földet hagyva számukra szabadon.
Mindenhol, mert túlzás nélkül állíthatjuk, hogy fák nélkül nem lennénk. A városoknak is állandó elemei – ott vannak a köztereken, a parkokban, lombjuk sokszor kitakarja az épületeket, amit annyira nem szeretünk, de ha épülethomlokzatot akarunk csodálni (vagy fényképezni), akkor kivárjuk az őszt és a telet. Egyre távolabb kerülve a természettől, sokunknak már csak a városi zöldövezetek jelentik a kapcsolatot mindezzel.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][image_with_animation image_url=”6837″ alignment=”center” animation=”Fade In” img_link_target=”_blank” box_shadow=”none” max_width=”100%” img_link=”https://commons.wikimedia.org/wiki/File:VillaPetraia.gif” delay=”20″][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
A toszkánai Villa Petraia kertje Giusto Utens munkáján, valamikor a 16. század legvégén. Azért ilyen kertekben itthon nem sétálhattak a korabeli erdélyiek.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
Kolozsváron és Erdélyben a díszkertkultúra a 18. század második felében kezdett el teret (és földet) hódítani. Természetesen addig is voltak kertek, de kevésbé a szemet gyönyörködtetés miatt alakították ki: gyümölcsösök voltak, szőlősök, esetleg gyógyászatban használt növényeket próbáltak meg termeszteni. A 16 – 17. századi kertkultúra létrejöttéhez nagyban hozzájárultak azok a személyek, akik külföldön tanultak, utána pedig visszajöttek és az ott látottakat megpróbálták itthon is meghonosítani. Melius Péter még egy Herbáriumot is kiadott, amelyet nem máshol, mint városunkban nyomtattak.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][image_with_animation image_url=”6841″ alignment=”center” animation=”Fade In” img_link_target=”_blank” box_shadow=”none” max_width=”100%” delay=”20″ img_link=”http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index1657.html”][divider line_type=”No Line”][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
De ez a korai időszak kevésbé határozta meg a város arculatát, nem ültettek akkor még fákat az utak szélére és parkosításokat sem végeztek. Kolozsváron az utcák befásítását 1879-ben mondta ki a városi tanács és az első fákat a Farkas utcába, valamint a Főtérre ültették. Ekkor már a polgárok a Sétatéren korzózhattak, és néhány jelentős magánkertet is megcsodálhattak, hiszen ha különleges növények virágoztak, azt még az újság is megírta:
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
A virágkedvelők talán örömmel fogják látni a Nymphaea Coerulea-t, kék lótuszt (afrikai plánta) virágzásban. Erdélyben (Kolozsváron, nagyméltóságú Jósika János állandó praeses úr őexcellenciája Külső-Magyar utcai kertjében) ez az első, mely nyílik, mindég 18 grádusu meleg vízben lakik. Reggeli 10 órától fogva délutáni 4 óráig van kinyílva: igen jó szagú.
(Erdélyi Híradó, 1828. július 26.)
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
Ezzel szemben, a mai lapok nem ilyesmiről számolnak be: tavaly kivágták a gesztenyefákat az ortodox katedrális mellől, most pedig a Nemes–Bethlen-ház Petőfi (Avram Iancu) utcára nyíló kertjéből vágták ki a fákat, hogy megtisztuljon a terep és elkezdhessenek szállodát építeni. A több mint száz éves fák ezzel eltűntek, ami marad utánuk, az néhány cikk, egy bizonyos réteget érintő felháborodás és a természetvédelmi hivatal engedélye.
Úgy érzem, hogy nem csak a régi épületeket, a műemlékeket kell védeni a lehető legváltozatosabb eszközökkel (de először is az értékének tudatosításával), hanem a fákat is, a zöldövezeteket, a parkokat is.
A problémákkal nem vagyunk egyedül, amikor Sheffieldben – amelyet egyébként Európa legzöldebb városának tartanak – szintén utcai fák kivágására került sor, a lakosság egyből szerveződni kezdett, tüntetett, tudatosító kampányt indított a fák megmentéséért. Több évtizede megjelentek kutatások, amelyekben bizonyították a zöldövezetek jótékony hatását – például hamarabb felépülnek azok a betegek, akik kórterméből zöld lombokra van kilátás.
Mielőtt végleg elkeserednénk, hogy milyen városban/országban élünk, ajánlom felkeresni a Románia legszebb (és legöregebb) fáit gyűjtő honlapot, ahova akárki feltölthet fényképeket és adatokat ezekről, vagy megnézheti, hogy hol van a hozzá legközelebb élő öreg fa és mehet átölelni. Utána pedig elmesélheti a barátainak, ismerőseinek, hogy milyen régi, de még élő csodát látott.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column centered_text=”true” column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_raw_html]JTNDaWZyYW1lJTIwc3JjJTNEJTIyaHR0cHMlM0ElMkYlMkZ3d3cuZ29vZ2xlLmNvbSUyRm1hcHMlMkZlbWJlZCUzRnBiJTNEJTIxMW0wJTIxM20yJTIxMXNodSUyMTJzdXMlMjE0djE0ODc1NDIxNzUzODMlMjE2bTglMjExbTclMjExc1RjYmZfOWpGa3lrd3F4Y0VSYVhEQVElMjEybTIlMjExZDQ2Ljc3MzA1NTI0NTAzMzA4JTIxMmQyMy41NjE2NTQ2MzAwMjM2MSUyMTNmNDUuMTcyMDg5NTI3MzI2MjklMjE0ZjMzLjgzODc2NjY5OTc4OTQ2JTIxNWYwLjc4MjA4NjU5NzQ2Mjc0NjklMjIlMjB3aWR0aCUzRCUyMjgwMCUyMiUyMGhlaWdodCUzRCUyMjYwMCUyMiUyMGZyYW1lYm9yZGVyJTNEJTIyMCUyMiUyMHN0eWxlJTNEJTIyYm9yZGVyJTNBMCUyMiUyMGFsbG93ZnVsbHNjcmVlbiUzRSUzQyUyRmlmcmFtZSUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row type=”in_container” full_screen_row_position=”middle” scene_position=”center” text_color=”dark” text_align=”left” overlay_strength=”0.3″][vc_column column_padding=”no-extra-padding” column_padding_position=”all” background_color_opacity=”1″ background_hover_color_opacity=”1″ width=”1/1″ tablet_text_alignment=”default” phone_text_alignment=”default”][vc_column_text]
Egy 100 év körüli kocsányos tölgy a Törökvágás aljában. Vajon még él, vagy kivágták?
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
Kolozsvár legöregebb fái a Mikó kert tölgyfái. Van köztük nem egy, amelynek átmérője kb 2 méter. 19 éve lakom a Mikó kert követlen szomszédságában. Ezalatt az idő alatt két bentlakást építettek be a zöld területbe , valamint 9 éve teljesen kivágták a Tüdőszanatórium, ma TBC kórház teljes parkját egy bevásárlóközpont és egy ortodox templom beépítése miatt .Egy pár cikkecske írt erről annakidején, feleslegesen.Maradt a templom, meg az összetúrt hegyoldal, és elvadult táj. Mivel szinte naponta átjárok a kerten, látom, hogy sok öreg és nem túl öreg, ÉP fát kivágtak és vágnak folyamatosan. Ha érdekli, megmutatom a vén tölgyeket.
Természetesen! Ha teheti, kérem, küldjön fotókat a fákról, mert beszúrnánk ide a bejegyzés végére. Köszönjük 🙂