A világjáró kaktusz. Kossuth Lajos kertjének zöld emléke

A Természettudományi Közlemények cikkei között egy igen különös történetre bukkantam, főszereplői között szerepel Kossuth Lajos, a Rozenberger család, akik a 19. század második felében egy rövid ideig a gyalui várkastély tulajdonosai voltak, valamint egy kaktusz is, és természetesen az egyik helyszín Kolozsvár.

Kossuth Lajos idős korában sokat foglalkozott a növényekkel – beszámolók szerint a növényei voltak legkedvesebb barátai és a botanika szerezte a legtöbb örömöt számára. A magyar vendégeit pedig mindig kivette kertjébe, hogy megmutathassa nekik a különféle virágokat, amelyek egy részét a torinói botanikuskertből kapta.

Halála után a hatalmas növénygyűjteménye Budapestre került, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába. A gondoskodás hiányában az 1910-es években viszont már erősen rossz és megrongálódott állapotban volt ez a zöld örökség. Sajnos nem maradtak fenn arra vonatkozó feljegyzések, hogy pontosan milyen növényeket is ápolt a nagy államférfi. Azonban biztosan volt egy kaktusza, amely hosszú utat megtéve, végül a kolozsvári botanikuskertben lelt otthonra, előtte viszont néhány évtizedet Gyaluban időzött.

A Szamosújváron született Helfy Ignác országgyűlési képviselő jó viszonyt ápolt Kossuth Lajossal. Ő hozott egyszer tőle egy kaktuszt ajándékba a gyalui Rosenberger családnak. Rosenbergeréknek szeszgyáruk volt, és a Rákóczi–Bánffy-kastély tulajdonosai voltak az 1800-as évek második felében. Hozzájuk köthető az épület utolsó nagy helyreállítása is. A kastélyon kívül egy tágas, árkádos házuk is volt a község központjában, valószínűleg itt alakíthattak ki egy üvegházat is. Az igen különleges növényt – a perui oszlopkaktuszt is ide elhelyezték el. Körülbelül 30 évig volt otthonuk dísze, ugyanis 1917-ben Gyalui Rozenberger Ignác felajánlotta a kolozsvári 1848-as Ereklyemúzeumnak a már egyre terebélyesedő növényt. A múzeum sok különlegességet őrzött, de nem tudta vállalni a kaktusz gondozását, és helyszűkében is voltak.

Kossuth Lajos 1862-es portréja már Torinóban készült. (Fotó: Wikipedia)

A három méter magas növényt az egyetem botanikuskertje fogadta be, és a „hideg házba” került. Egy zománcozott táblára a latin neve mellett azt is feltüntették, hogy Kossuth Lajos kertjéből került ide. További sorsát nem ismerjük, de amikor következő alkalommal a botanikus kertben járunk, keressük meg a Cereus Peruvinanus elnevezésű kaktuszt, hátha az még ennek a különleges növénynek a csemetéje.

A Természettudományi Közlemények 1918-as számában megjelent cikkből nem hagyták ki a kaktusz fényképét sem.

Vélemény, hozzászólás?

− 2 = five

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .