Változások egy épületen: Mátyás király szülőháza

Mátyás szülőházára a 19. század második felében kezdtek újra felfigyelni. Ekkor alakult ki a műemlékek fogalma, és tudatosult a város polgáraiban a jelentősége annak, hogy ebben a középkori épületben született meg Hunyadi János fia. A következőkben fényképek segítségével tekintjük át a ház 19-20. századi történetét, változásait.

Kolozsvár tereit, épületeit először Veress Ferenc fotózta végig: 1859-60 között. Ezek a képek egy díszalbumba kerültek, amelyet az Erdélyi Múzeum Egyesületnek ajándékozott, ma pedig a Központi Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található meg. Ebben még nem találunk képet a Mátyás-házról, jelezve, hogy ekkor még nem tartották jelentős épületnek.

Néhány év elteltével, az 1860-as évek második felében Veress Ferenc újra megörökítette a várost. Ezt az albumot Erzsébet királynének küldte el ajándékba, és ebben már találunk egy felvételt az épületről, amelyről annyit jegyzett meg, hogy  „Mátyás király születési helye, most transzportház”. A felvétel a fényképezésnek viszonylag még a korai időszakában készült, így az utcán áthaladó emberek csak foltékként jelennek meg. A képen érdemes megfigyelni az időszak közvilágítását. (Fotó: bjc.ro)

Kissé távolabbról, de majdnem ugyanabból a szögből készült ez a felvétel is. Mátyás szülőháza egyike a város legfontosabb műemlékeinek, nemcsak azért mert itt született meg a majdani király, hanem azért is, mert egyike a kevés fennmaradt gótikus polgárházaknak. (Fotó: bjc.ro)

A házon sokáig semmi nem jelölte, hogy itt született Hunyadi János fia, Mátyás. Annak ellenére, hogy már az 1850-es években felmerült egy tábla elhelyezésének gondolata, sok ideig nem haladtak az üggyel. Végül Ferenc József király látogatása sürgette meg az emlékállítást: a város elöljáróinak megjegyezte, hogy nem vall túl nagy tiszteletre a ház romos állapota, amiben kaszárnya működött akkor, valamint az, hogy még egy emléktáblát sem helyeztek el. A felvétel a tábla leleplezési ünnepségén készült, 1889. szeptember 2-án. Az eseményen Jókai Mór is részt vett, elszavalva ez alkalomra írt ódáját. „A város ünnepi díszt öltött. Az épületeken zászlók lobogtak. Az utcákon, tereken sokaság tolongott.” – számolt be a Vasárnapi Újság. (Fotó: bjc.ro

Az épület felújítása azonban sokat váratott magára. A korabeli beszámolók szerint, már olyan roskatag állapotban volt, hogy szükségessé vált a kaszárnya kiürítése, valamint a falak felállványozása. A munkálatok 1899-ben kezdődtek meg, és új funkciót is találtak a háznak: itt rendezhette be az Erdélyi Kárpát Egyesület néprajzi múzeumát. A fotót a Vasárnapi Újság közölte 1900-ban: a tetőt már mázas kerámiára cserélték, valamint elkezdődött a homlokzat „stílszerű” átalakítása is.

A vakolatarchitektúra a historizmus jellemző építészeti megoldása volt. Itt is ezt alkalmazták, így a felújítások után az épület elvesztette sajátosan gótikus jellegét. (Fotó: bjc.ro

Az 1940-es években újabb felújításokat végeztek, és olyan homlokzatot alakítottak ki, amely a gótikus stílushoz áll közelebb. A felvétel az 1960-as évek végén készült, az épület sokban pedig nem különbözik a maitól. A járókelők öltözködése viszont annál inkább. (Fotó: Fortepan.hu/Piarista levéltár/Holl Béla)

Vélemény, hozzászólás?

sixty one + = sixty eight

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .