Amióta a nyáron megláttam a fenti képet, foglalkoztat, hogy mi is a helyzet a vizuális szennyezéssel, amelynek nap mint nap ugyan úgy ki vagyunk téve, mint a szennyezés többi változatának, de szinte soha nem beszélünk róla. Ennyire kevésbé vennénk már észre? Hozzászoktunk és itt is felvesszük, az “ezen változtatni úgysem lehet” mentalitást?

Abban biztos vagyok, hogy feltűnne, ha egyszerre csak eltűnne a sok reklám, hirdetőtábla és egyebek. Van egy brazil város, amelyik már kipróbálta ezt, méghozzá São Paulo. A Tiszta Város Törvényét (Lei Cidade Limpa) 2007-ben fogadták el és ennek értelmében eltávolítottak minden kültéri reklámot és megtiltották az újabbak kihelyezését. Sőt, még szórólapokat sem lehetett osztogatni, de a járművekre kihelyezett reklámokat is leszedették.

A radikális megoldást nem fogadták mind egyforma lelkesedéssel: a reklámcégek természetesen ellenezték, a lakosok nagy része viszont támogatta. A leszedetett táblák alól előbukkantak az épületek, építészeti részletek, amelyek addig eltakarva álltak a nyilvánosság elől, de még favela (nyomornegyed) is előkerült a reklámok mögül.

A tisztogatás azóta is példa minden nagyváros számára, amelyek kezdik úgy érezni, hogy a meglévő szabályozások már nem elegek a reklámok kordában tartására. Ilyesmivel párhuzamba állítva a kolozsvári köztéri reklámok eltörpülnek (már amelyik). Viszont ha figyelmesebben megnézzük, feltűnhet, hogy itt sincs minden a helyén. Valójában ez késztetett írásra, a hatalmas plakát a Berde/Benigni-palota hátoldalán (az épület a Bak- vagy Irsay-palota nevet is viselte).

Miután az egyiket észreveszed, a többi is egyből feltűnik: a barkácsüzlet hatalmas akcióit hirdető táblák, a jövőre esedékes kosárlabda bajnokság, és persze bútorüzletek (ezt most már kicserélték, de az újabb sem jobb).

A nyilvános terek a reklámcégek számára a legideálisabbak, mivel a befogadó rá van kényszerülve, hogy észrevegye az üzenetet és nincs meg a kikapcsolás lehetősége. Annak ellenére, hogy rengeteg kutatás foglalkozott már azzal, hogy egy idő után a reklámok annyira “hangosakká” válnak, hogy inkább negatív érzéseket váltanak ki a közönségből, nem tűnik úgy, hogy “halkítani” szeretnének a publikus tereken elhelyezett plakátokon, hirdetéseken. Egy lengyel városban végzett felmérés szerint az összes posztkommunista országban a kültéri reklámok az új piaci helyzet megnyilvánulásai, amelyek célja a kereskedelem ösztönzése… a táj és a környezet figyelembevétele nélkül, olcsó és gyenge anyagok felhasználásával. Ugye nem csak én érzem azt, hogy ez mennyire igaz itt is?

Kolozsváron a reklámok kihelyezését a polgármesteri hivatal szabályozza (itt akárki elolvashatja). Annyira nem is kell figyelmesen végigböngészni, hogy kitaláljátok, természetesen tilos műemlék épületekre (itt a műemlékes lista, a Berde/Benigni-palotával együtt) bármiféle reklámot fel-, ki- vagy rászerelni.
Így befejezésül csak annyit tudok ajánlani, hogy vegyünk sok sütőport és vaníliás cukrot, hogy körbeforogjon a pénz és minden veszélyeztetett műemlékből meseház legyen. Hátha akkor már nem fogunk rászorulni a vizuális szennyezésre…