100-150 évvel korábban a karácsonyi ajándékozás még nem volt annyira általánosan elterjedt, mint manapság. Helyette inkább újévi üdvözlőkártyákkal, apróbb figyelmességekkel kedveskedtek egymásnak az emberek – legyen szó közelebbi, vagy távolabbi családtagokról, ismerősökről, barátokról, munkatársakról. Kolozsváron is elterjedtek voltak az újévi gratulációk. Fónagy Zoltán történész a Vasárnapi Újság 1883-as cikkét idézi ezzel kapcsolatban: „Mindennemű gratulációk között, melyeknek oly nagy bővében vagyunk, a legelterjedtebb, legáltalánosabb az újévi, mely már valóságos társadalmi nyűggé változott. Nem említve azt a sok ajándékot, melyet e napon különösen a fővárosban szét kell osztani, a társaságban élő ember ilyenkor százával küldi szét az idvezlő iratokat; orvosok, ügyvédek, kereskedők külön nyomtatnak névjegyeket e célra. Nálunk maga a miniszterelnök küzd e kegyeletes, de túlhajtása által terhes formalitás ellen, de még mindig kevés sikerrel, s csaknem bizonyos, hogy az újévi üdvözletek nagyon soká fennmaradnak még”
Újévkor kereskedők, iparosok, cégtulajdonosok, de akár rokonok is több képeslapot küldtek szét, mint névnapokon, ünnepnapokon vagy más évfordulón. Voltak, akik személyesen is tisztelegtek főnökeik, jóttevőik, egyesületi elnökségek vagy akár a város vezetősége előtt. Egy ilyen kolozsvári alkalom ünnepélyes rituáléja jól kirajzolódik az Ellenzék hasábjain közölt cikkből: „Kolozsvár város tisztikara a szokásos újévi tisztelgéseket szombaton délben megtette. Először a tanács tagjai, élükön Deák Pál főkapitánnyal tisztelegtek Albach Géza polgármesternél, kihez Deák Pál intézett rövid üdvözlő beszédet, melyre a polgármester meleg szavakban válaszolt. Azután a város tisztikara Albach Géza polgármester vezetése mellett báró Jósika Sámuel főispán előtt tisztelgett. A tisztikar nevében Albach Géza polgármester intézett a főispánhoz üdvözlő beszédet, melyre az szivélyesen válaszolt, s mondott köszönetet a megemlékezésért.” – s folytathatnánk az üdvözlők, a beszédet mondók és az üdvözletet fogadók sorát.
Újévi köszöntőlap 1902-ből.: az óév öreg anyóként távozik, az újév pedig szórakozással és gazdagsággal kecsegtet. Ide kattintva még többet is meg lehet nézni.
Ezek a gesztusok évszázados múltra tekintettek vissza. Galeotto Marzio már Mátyás király idejéből megörökítette, hogy a budai céhek a király előtt tisztelegtek az új esztendő első napjaiban. Sőt, a céhek a 19. század közepéig kötelesek voltak ajándékot adni a városbírónak és a szenátoroknak. A legrangosabb előljárók olyan ajándékokat kaptak, mint például körmöci aranyak elefántcsont pikszisben, vagyis dobozkában.
Kolozsváron az 1700-as évek végéről fennmaradt Mauksch Tóbiás gyógyszerésznek egyfajta üzleti kisokosa, amit a fiainak írt. Ebben hasznos tanácsokkal látta el őket, hogy továbbra is jövedelmező maradjon a gyógyszertáruk. Lejegyezte, hogy az orvosok mindig kedveskedjenek, adjanak számukra újévkor ajándékot: kávét, cukrot vagy 3 citromot.
A hagyomány szerint a szilveszteri malac és a négylevelű lóhere is szerencsét hoznak. Az 1905-ös szilveszteri üdvözlet mellett még több is látható az OSZK blogbejegyzésében, ide kattintva.
A 19. század végén már megpróbálták ezt az ajádnékozási szokást jótékonykodássá alakítani. 1888-ból például a következőkről számol be az Ellenzék című kolozsvári újság: „Az újévi gratulációk megváltása jött divatba igen helyesen. Jó ismerőseinknek az által kívánjuk a jót, hogy jót teszünk. Székely keresztúrról Papp Janos két forintot küldött be hozzánk az EMKE javára, az újévi üdvözleteket megváltandó. Kövessék e példát mások is. Mi szívesen nyitunk rovatot e címen. Az üdvözletek ilyetén megváltása igazi megváltás.” 1906-ban már számos hasonló jótékonykodásról számol be ugyanaz a napilap: az újévi üdvözlőlapokat megváltják az öreg iparosok menedékházának javára, idős honvédek megsegítését célzó alapba helyezik, de egyesek még a szamosfalvi templom megújítására is adakoznak ily módon. De ez már egy másik történet.
